2013. május 20., hétfő

11.Rész

-  Mira,te most komolyan megharagudtál rám,csak ennyi miatt?-könyökölt fel nevetve.
-  Dehogy haragszom.-magyaráztam fülig pirulva.
-  Aha,ezt már nem magyarázod ki.Megbántottalak?-karolt ágy egyszerre és szembefordított magával.
-  Nem bántottál meg,hisz nem mondhattad azt sem,hogy van köztünk valami,mert az,hogy nézett volna már ki.
-  Kérlek...nem úgy gondoltam.-nézett rám kiskutya szemekkel.
-  Pedig pont így gondoltad.De mindegy,mert azt hiszem találtam valakit,akibe beleszerettem.-hazudtam utolsó kétségbeesésemben.
-  Tényleg?-meredt rám kék szemeivel lesújtottan és mintha egy pillanatra valami elszakadt volna benne.
-  Igen,szóval nem kell emiatt aggódnod.
-  Akkor mostantól nem is találkozhatunk?
-  Maradhatunk barátok.-ajánlottam,de közben majdnem megszakadt a szívem.
-  És ha nem akarom?
-  Akkor sajnálom,de mi többet nem találkozunk.

   Erre a mondatomra kiszállt az ágyból és az ablakhoz sétált.Testének csak körvonalait láttam az utcai lámpák tompán átütő fényében,de így is tökéletes volt.Haja picit borzos volt és a lámpák miatt inkább vörös,mint piszkos szőke.Hátán az izmok megfeszültek és vállai még szálkásabbnak látszottak,mint általában.Kicsit lejjebb halványan látszottak körmeim lenyomatai,amelyeket még korábban hagytam testén.Mivel teljesen meztelen volt ezért kicsit tovább is legeltethettem a szemem.Feneke formás volt és tökéletes,ezt pedig két kidolgozott láb követett.Nem is értettem,hogy nem vetette rá magát az összes facér nő Európában.

-  Most haragszol?-kérdeztem szomorúan.
-  Egyáltalán nem haragszom.Csak arra lennék kíváncsi,hogy miért hazudsz?
-  Ki hazudik?-lepődtem meg.
-  Ismerlek már eléggé hozzá,hogy tudjam mikor hazudsz.Szóval,mi az igazság?
-  Én csak félek mi lesz mikor a bátyám megtudja ezt az egészet.
-  Majd én vállalom a felelősséget,emiatt a te fejed ne fájjon.-fordult felém csalódottan.
-  De én féltelek téged.-álltam fel én is,majd hozzá sétáltam és szorosan karjaiba simultam.
-  Nem kell.Te csak éld az életed és néha találkozz velem.Csak ennyit kérek.A bátyádnak még csak sejtenie sem kell.-adott egy apró puszit a fejem búbjára.
-  Biztos?-emeltem rá pillantásom.
-  A szavamat adom,így jó lesz?
-  Tökéletes.-mosolyodtam el hálásan és lassan megcsókoltam.

Large   Ahogy csókolóztunk éreztem,hogy férfiassága egyre keményebb lesz és tudtam,hogy mi fog következni.Felkapott az ölébe és lassan az ágyhoz sétált velem,miközben tovább csókolt.Minden pillanattal egyre türelmetlenebbül és mohóbban falta ajkaimat,míg végül engedtem neki és lábaim dereka köré fonva helyet adtam neki,hogy belém hatolhasson.Halk nyögések hagyták el ajkaimat és körmeim a hátába mélyesztve ismét ott hagytam azok lenyomatát.

-  Sosem fogom elfelejteni milyen volt a veled töltött idő.-suttogta rekedt hangon,miközben az együttlétünk fáradalmait pihentük ki.
-  Én sem...-adtam egy puszit állára.
-  Akkor jó,mert mindent megteszek,hogy ne menjen el a kedved tőlem.
-  Szerintem nagyon jól csináld.-dicsértem meg mosolyogva.
-  Holnap mi a program?
-  Nem tudom,egész nap azt csinálunk,amit akarunk,csak este kell külön váljunk,mert akkor itt lesz Dom és a bátyám,meg Dasha is eljön azt hiszem.
-  Remek,akkor elviszlek a kedvenc helyemre.
-  És ha meglátnak?-néztem rá ijedten,de mintha észre sem vette volna.
-  Nyugi...senki nem fog észrevenni,mert hajóval megyünk.
-  Hogy mi van?-kerekedtek el szemeim.
-  Kölcsönkértem Kimi hajóját és azzal viszlek ki hajókázni.Tengeren még úgy sem szeretkeztem senkivel.
-  Még a feleségeddel sem?
-  Őt inkább hagyjuk.Ő az egyik legnagyobb hibám volt az életemben.
-  Hát igen...eléggé hisztérikának tűnt a telefonban,mikor utoljára beszéltem vele.
-  Tudom,de már vége.Ebben az életben nem akarok hallani felőle többet.
-  Azt elhiszem,de már itt vagyok én és ezek után találsz majd egy nagyon rendes lányt,akibe beleszeretsz és elveszed feleségül és lesz egy kas gyereketek és boldogan éltek,míg meg nem haltok.
-  Néha azt kívánom bár itt feküdne a karjaimban.
-  Lehet épp holnap fogod megtalálni.-néztem szemeibe ártatlan mosollyal.
-  Vagy máris megtaláltam.-vont magához jó szorosan és állát fejem búbjára fektette.

  Csak feküdtem karjaiban megkövülten,mert nem volt mit mondanom erre.Teljesen sokkolt ezzel a kijelentéssel és nem voltam eléggé felkészülve arra,hogy valaki nekem a közel jövőben ilyet mondjon.Főleg arra nem,hogy pont Ő lesz az,aki ilyet mondd nekem.

-  Ezt ne..Jó?-néztem szemébe esdeklően.
-  Abbahagytam,sajnálom.
-  Semmi baj,de most inkább aludjunk,mert holnap hosszú napunk lesz.
-  Benne vagyok.-adott egy utolsó puszit arcomra,majd megvárta míg elhelyezkedem karjaiban és leoltotta a kis éjjeli lámpát az asztalon,melynek fénye épp csak annyit világított meg,hogy az arcát láthassam.
-  Jó éjt.-suttogtam félálomban.
-  Neked is,szépem.

  Reggel kipihenten ébredtem,de tudtam,hogy egy nagyon hosszú nap vár rám.Mosolyogva fordultam az oldalamra és egy még mélyen alvó némettel találtam szembe magam.Ujjaim arcához érintettem,mire ő felhúzta orrát,de nem ébredt fel.Annyira aranyos és sebezhető volt,hogy majdnem könnybe lábadt a szemem,pedig semmi értelme nem lett volna.

-  Hogy aludtál?-dünnyögte csukott szemmel.
-  Mint egy mormota.Bocs,ha felébresztettelek.
-  Egyáltalán nem ébresztettél fel.Már fenn vagyok vagy fél órája,csak nem volt szívem itt hagyni téged.
-  Köszi.-adtam állára puszit.
-  Le kellene zuhanyozni.-javasolta álmosan.
-  Szerintem is,de olyan jó itt.
-  És ha utána visszajönnénk és folytatnánk,amit az este abba hagytunk?
-  Így máris sokkal jobban hangzik.-mosolyodtam el,majd kikeltem az ágyból,és bevárva Sebit elmentünk zuhanyozni.

   Nemsokkal később ismét egymás karjaiban kötöttünk ki.Imádtam a közös zuhanyokat és az utána következő szeretkezést,mert így legalább élőnek érezhettem magam egy kicsit.Ez volt az egyik dolog,amitől vérem felpezsdült ereimben és érezhettem,hogy szívem ismét arra az őrületesen feszes ritmusra dobog mellkasomban,mint annak idején,amikor még tényleg elmondhattam,hogy élek.Sebastian csókjai keltettek életre és nagyon hálás voltam neki emiatt,még akkor is,ha ezzel úgy magamra fogom haragítani a bátyámat,hogy soha többet nem fog beszélni velem.De abban a pillanatban,ahogy Seb mellkasára hajthattam fejem és boldog mosollyal arcomon élvezhettem a kora délelőtti napsütést Monaco legelőkelőbb hoteljének királyi lakosztályában,valahogy nem érdekelt semmi és senki.

   A másik szenvedélyem pedig az autóversenyzés volt.Amikor beülhettem autómba és az 1001 lóerő feldübörgött alattam az tényleg leírhatatlan érzés volt.Egyszerre éreztem rettegést és felülmúlhatatlan izgalmat.Ahogy szemmel követhettem a férfit,aki indítja a versenyt és figyelhettem kezében a vörös lobogót tudtam,hogy jó helyen vagyok.Ahogy egymás gyors egymásban jöttek a tűhegyes visszafordító és széles,lassú kanyarok hallottam fülemben a vérem lüktetését,lábamban pedig éreztem,hogy tovább kell nyomnom.Ez igazából szerelem,nem pedig puszta szenvedély.Szerelem a sebesség iránt,mely egész életemben körbevett.

-  Fel kellene öltözni.-javasoltam bizonytalanul.
-  Szerintem is,mert lassan indulnunk kell a kikötőbe.
-  Akkor mire várunk?-könyököltem fel,mire ő magára rántott és megcsókolt.
-  Azt hiszem erre.-vigyorodott el,majd ő is felkönyökölt,így egymással szembe kerülhettünk.


 Tengerkék íriszében láttam arcomat visszatükröződni,és ez nagyon tetszett.Gyorsan összeszedtem a cuccaim és Sebet megelőzve berohantam a fürdőbe.egy egyszerű lila felső és farmer rövidnadrág mellett döntöttem,valamint egyszerű teniszcipőt választottam hozzá.

-  Bele estél a wc-be?-dörömbölt türelmetlenül a német a fürdő ajtaján.
-  Nem tudom,esetleg bejöhetnél és megnézhetnél.Úgy sem tudok olyat mutatni,amit te nem láttál még rajtam.
-  Igazad van.-kacagott halkan és bejött a fürdőbe.-Nagyon csinos vagy ma.-csókolt meg.
-  Könnyen beszélsz,minek utána reggel már ébredés utána meg is kaptál.
-  Nem,komolyan beszélek.
-  Akkor jó.-fontam nyaka köré kezem,majd egy érzéki csókot lehelve ajkaira ott is hagytam.

   Mikor végre ő is elkészült hívtunk egy taxit és kikocsikáztunk a kikötőbe.Ott várt miket az "Iceman"-nek keresztelt luxus hajó,mely arra a napra csak a mienk volt.Felcuccoltunk és mikor készen álltunk Seb beindította a motort és kihajóztunk a tengerre.Olyan távol mentünk,hogy a part csak egy vékony csík volt a horizont szélén,a magas épületek pedig aprócska pontok voltak.Fantasztikus napot töltöttünk ott kettesben,de sajnos ennek hamar vége szakadt,mert fél négykor bátyusom telefonált,hogy hamarosan landol a gépe és szeretné,ha kimennék elé a reptérre.

-  Találkozunk este,szépem.-köszöntünk el egymástól Sebivel a reptér előtt.
-  Máris számolom a perceket.-imitáltam szenvedő mosolyt.
-  Ennyire nem kell túljátszani.Majd este látjuk egymást.Legyél ügyes.
-  Vigyázz magadra.

   Ezzel pedig ott is hagytam őt a reptér előtt,hogy fogadhassam bátyusom és társaságát.Mikor megtaláltam őket derült ki,hogy nem csak ő és Dasha jöttek el,hanem apa és anya is ott van,valamint legjobb barátnőmet is ők hozták el,Nando magángépén.

-  Kislányom,ha ennek a napnak vége lesz,komolyan el kell beszélgetnünk egymással.-fogadott idegesen apa.
-  Rendben,de előbb nézzetek meg egy versenyt.
-  Azért vagyunk itt.-ölelt meg anya aggódva.-Minden rendben van veled,kicsim?
-  Semmi bajom nincs.
-  Vizes a hajad,úszni voltál?
-  Mondhatjuk így is.Az egyik barátom kölcsön adta a hajóját és néhányan kihajóztunk a tengerre,de semmi rosszat nem csináltunk.
-  Ugye nem ittál vezetés előtt?
-  Nem ittam vezetés előtt,nyugi.
-  És nekem nem is jár ölelés?-nézett rám hamis sértődéssel barátnőm.
-  Bocsi,de itt volt némi magyarázni valóm.-léptem oda hozzá és alaposan megölelgettem.
-  Engem pedig még észre sem veszel.Na szép...-jelent meg mellettem Dom,akinek ott létén igen csak meglepődtem.
-  Bocs,de ez a sok ember eltakart.-mosolyogtam rá szégyenlősen és őt is megöleltem.
-  Figyellek ám titeket.-mennydörögte Fer,mire azonnal elléptem barátom mellől.
-  Van is miért...-csóválta meg a fejét Dom.
-  Csak azt akarom,hogy a testvéremnek semmi baja ne essen és,ha te bántani fogod,akkor gondoskodom róla,hogy még takarítónak se vegyenek fel a KFC-be.Világos?
-  Értettem,főnök.-vigyorodott el az olasz és hozzám lépve ismét átölelt.

   Láttam bátyám arcán,hogy nagyon mondani akar valamit,de inkább lenyelte a keserű tablettát és apával elmentek a bőröndökért.Mikor visszaértek két kocsival elmentünk abba a hotelbe ahol én is megszálltam,majd bejelentkeztek és mindenki elvonult a szobájába.Nagyon vártam már a versenyt és azt,hogy a családom mit is fog szólni ehhez az egészhez.

***
Ez lett volna a rész,remélem tetszett nektek.ahogy látjátok múlt időben írtam,de ez csak azért van,mert így jobban tetszik.Remélem nem haragszotok.
Folytatás nem tudom mikor lesz,de azt hiszem a héten nem,mert besűrűsödött a program az iskolában és szorít az idő.
Legyen szép napotok!
Puszi:*:*

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése