3.Rész

-  Jó reggelt!-robban be legjobb barátnőm a lakásomba kedd reggel.
-  Lora,nem látod,hogy még alszom?-morgom és fejemre húzom a takarót.
-  Sajnálom,de Logan professzor keres.
-  Mit akar az a vén bolond?-nézek Lorára álmosan.
-  Honnan tudjam,nem én vagyok a jobb keze,szóval inkább csak pattanj és menjünk.Nem tűnik épp valami vidámnak.
-  Egy negyed óra és ott vagyok.
-  Ha leharapja a barna fejed,akkor ne rám haragudj,oké?
-  Szeret engem,nem fog rám haragudni.
-  Na,csipkedd magad!A halban megvárlak.
-  Oké.-mászok ki az ágyból nagy nehézségek árán és beslattyogok a fürdőbe,hogy megkezdjem napi rutinom.

   Lezuhanyzok és elintézem a reggeli testápolást is,a kedvenc,narancsos testápolómmal.Hajamat copfba kötöm a fejem búbján és kisétálok picike hálószobámba,ahol fehérneműben kezdek kotorászni a ruháim között.mikor épp kiválasztottam volna megszólal Vettel telefonja az ágyamban.Gyorsan odamegyek és elégedetten tapasztalom,hogy Sebastian az.

-  Szia,Cica!-szólok bele nevetve.
-  Cica?!-hökken meg.
-  Bocsi,de máris túl vagyok pörögve.
-  A telefonomat akarom!-mordul fel idegesen.
-  Jól van,na.Nem kell mindjárt leharapni a fejemet kedd reggel.
-  Látom te igazán jól szórakozol.
-  El sem tudod képzelni mennyire.Amúgy ki az a Lana?
-  Ő a volt feleségem,de szerencsére már megszabadultam tőle.
-  A rohadt...-bosszankodok,mert nem sikerült keresztbe tennem a kis beképzeltnek.
-  Honnan tudod a nevét?
-  Tegnap este felhívott téged és én vettem fel neki.
-  Biztos rettenetes ideges volt.
-  Az tuti!Azt hittem felrobban.-kacagok,közben elterülök az ágyamban.
-  Merre is találom pontosan ezt a te Meyrinedet?
-  Van nálad valami,amire leírhatod?
-  Pöttyögöm be a GPS-be,diktálhatod.

   Lediktálom neki az adatokat,majd szinte köszönés nélkül rám teszi a telefont.Vállat vonok és nekilátok felöltözni.Mikor ezzel is kész vagyok fogom a cuccaim és lemegyek a hallba,ahol Lora vár rám.

-  Csak,hogy itt vagy.Mi tartott ennyi ideig?
-  Vettel hívott.
-  Sebastian Vettel?-kerekednek ki a szemei.
-  Nálam maradt a telefonja,azóta pedig azért hívogat,hogy adjam neki vissza.
-  És te vissza fogod adni neki?
-  Mégis mit kezdenék vele?Nekem is ugyanilyen van.
-  Eladhatod jó pénzért.
-  Igen,valami őrült tini rajongójának,aki majd villoghat vele a többi taknyos haverja előtt.
-  Oké,ne harapd le a fejem!Inkább igyekezzünk,mert Logan prof. ki fog nyírni minket.

   Megszaporáztuk lépteinket és mikor beértünk a B. épületbe,becsekkoltunk és megkaptunk a laborköpenyeinket,majd mentünk is a professzorhoz,akit hamarosan meg is találtunk a kutatási osztály egyik laborjában,az egyik számítógép előtt kuksolva.

-  Meghoztam a delikvenst!-jelenti ki vidáma Lora,majd egy váratlan fordulattal ott is hagy.
-  Á,Mira kedves!-fordul felém Logan prof mosolyogva.
-  Igen professzor...-nézek rá ijedten.
-  Nyugalom,nem kell félni,nem harapok.
-  Azt hittem valami baj van.-lépek oda hozzá félve.
-  Semmi probléma nincs,sőt.....Az igazgató jóváhagyta a projektünket.
-  Komolyan?!-csillannak fel szemeim örömtől sugározva.
-  Pedig azt hittem nehezebb lesz meggyőzni,de ágy tűnik ahogy öregszik,egyre egyszerűbb lesz rávenni dolgokra.
-  Ezt örömmel hallom,akkor remélem hamarosan a saját laborom is megkaphatom.-dörzsölöm meg tenyerem ördögi vigyorral.
-  Annak is eljön az ideje.z első Nobel díjad után pedig egyszerűen le lesz tőled nyűgözve főleg,hogy még csak huszonnégy vagy.
-  Igen....de addig még van,nem gondolja?
-  Csak egy kicsi.Ezzel a projekttel biztosan jelölnek,főleg ha összejön.
-  Hát...nagyon remélem....Kell a saját labor.
-  Miranda,legyél türelmes.-intett óva az okos kis öreg.
-  Az leszek.-bólintok,majd leülök az íróasztalomhoz és nekilátunk a munkának.

   Nos,az én munkám ebben az intézetben még akkor kezdődött,amikor másodéves voltam az egyetemen,informatika és fizika szakos hallgatókén.A professzor egy vendégelőadó volt,akinek nagyon megtetszett az egyik projektem és látott is benne fantáziát,így felajánlotta,hogy dolgozzak vele,mint az asszisztense és később,akár saját Nobel díjam is lehet,ha keményen dolgozom.

   Jelenleg az első közös munkánkon dolgozunk,mint már egyenlő tudósok és erre nagyon büszke vagyok.Még diák voltam,amikor elkezdtünk egy nagyobb fejlesztést,a Grid-et,amely egy sok,távoli számítógépet összekötő rendszer,amely a részecskegyorsító gyűrűhöz szükséges.(minden adat a Wikipédiáról van,ott részletesebben utána lehet járni)Imádom ezt a munkát,mert így végre egy valamiben jobb lehetek annyi embernél,hisz gyerekkoromban is szinte csak ez volt nekem,az agyam.Sokszor az m smerőseim agyára mentem vele,de nem érdekelt,mert tulajdonképpen csak az foglalkoztatott,hogy azt tehessem,amit akarok és ez pont a számítógépek bonyolult rendszerében való kutakodás a számolás volt.Most is az....

-  Mira,keresnek!-toppan be a laborba Logan prof. titkárnője.
-  Azonnal jövök.-válaszolom és lezárom a gépem.-Professzor,ugye nélkülem is boldogulni fog?
-  Menj csak,végre neked is vannak látogatóid.
-  Attól félek ez a látogató nem épp önszántából jött.
-  Inkább nem akarom tudni a részleteket.Siess vissza.
-  Néhány perc.-jelentem ki és már kinn is vagyok a laborból.

   Szinte rohanva teszem meg a pár perces távot a labortól a váróteremig,ahol nyilván Sebastian vár rám.Szemüvegem feljebb tolom,hogy orra ne essek és lihegve futok be a hatalmas váróterembe.Szinte azonnal kiszúrom a németet,aki ott álldogál az egyik szobor előtt és fejét oldalra billentve tanulmányozza azt.Egy világos farmer és egy sötétkék póló van rajta,haja túl hosszú fürtökben díszíti szabályos arcát és homlokába lóg.Szemöldökét frusztráltan összeráncolja,mintha nem értené a szobor mondanivalóját.

-  Rég vársz rám?-álltam meg a háta mögött.
-  Basszus,a frászt hozod az emberre.-fordul felém ijedten.
-  Nem volt szándékos,csak úgy bele voltál merülve itt a tanulmányozásba,hogy egyszerűen nem volt szívem megkocogtatni a vállad,hogy "halihó,itt vagyok".
-  Helyette inkább a szívbajt hozod rám.Szép dolog,mondhatom.
-  Tényleg nem volt szándékos.
-  Oké,akkor mindenek előtt,áruld el nekem,hogy ez mi ez?-bök a háta mögötti szoborra.
-  Ez,kérlek alássan,a mostani részecskegyorsítónk miniatürizált makettje,szobra,ahogy tetszik.
-  Részecskegyorsító...?-vonja fel a szemöldökét.
-  Nem hallottál még róla?
-  Legendákat hallottam,hogy átnyúlik Franciaországba,meg,hogy baromi nagy és ijesztő,de személyesen még nem találkoztunk.
-  Hát,pont így néz ki,csak sokkal nagyobb.Kereken 27 km. hosszú.
-  Csak viccelsz velem....-rázta fejét hitetlenkedve.
-  A táblát fogadok nem olvastad el.
-  Talált,de ha vársz egy pillanatot,akkor elolvasom.
-  Nem csak a telefonodért jöttél ide?-veszem elő a készüléket és meglóbálom előtte.
-  Igazad van.Megkaphatom?
-  Csak ha előbb megmondod,ki az a Lana?
-  Ő a volt feleségem.Nemrég mondták ki a válást.Kiállhatatlan egy nőszemély.Miért?-néz rám oldalra biccentett fejjel.
-  Csak,mert írtam neki egy üzenetet,melyben közöltem,hogy a válásotok hiba volt és szeretnéd visszakapni.-hazudom szemrebbenés nélkül.
-  Te mit tettél?-mered rám ijedten.
-  Jól hallottad.
-  Nem tudtál belemenni a telefonkönyvembe,hisz le van kódolva.oldotta fel a képernyőzárat.
-  Egy informatikusnak ez semmibe se kerül.
-  Informatikus vagy?
-  Miért,takarítónőnek tűnök?
-  Nem,csak nem gondoltam volna,hogy annak a beképzelt majomnak ilyen okos húga van.
-  Annyira nem okos,mert szóba áll veled.
-  Kösz...Most aztán romba döntötted az önbizalmamat.
-  Ez volt a cél.Az üzenet miatt pedig fölösleges aggódnod,mert nem küldtem el,de beszéltem vele telefonon és garantálom,nem fog többet zaklatni.
-  Te egy őrangyal vagy!-kap a karjai közé és megpörget,majd letesz.
-  Te pedig őrült.Konzultálnod kellene egy terapeutával.
-  Sajnos nem megy,viszont esetleg ha már itt vagyok,körbevezethetnél.
-  Tudod,ahhoz jobban kellene ismerjelek.
-  Sebastian Vettel vagyok,a Forma 1 történetének legfiatalabb háromszoros világbajnoka.Heppeneimben születtem,imádom az olasz kaját és a tengerpartot.Van két nővérem és egy öcsém.Svájcban élek,egy hatalmas birtokon,most már egyedül,néha örömlányokkal.a kedvenc együttesem a Beatles és mindig is a sebesség volt az,ami lázba hozott.-hadarja levegővétel nélkül.
-  Azt hiszem,hogy körbevezetlek,de csak azért,hogy fogd be végre a szád.
-  Tudtam,hogy veled könnyű egyezkedni.
-  Igen,mivel ha az agyamra mész,akkor inkább beléd rúgnék,de biztos követtek téged a riporterek és már tudják,hogy kivel vagy itt.Ha ezt valaki megtudja én egy zsebkéssel foglak kasztrálni.
-  Oké oké...Higgadjunk le egy egészen picikét.Itt ma senkit nem fognak kasztrálni.
-  Abban soha nem lehetsz elég biztos.-fordulok sarkon és elindulok a látogatók számára kijelölt helyiségek felé.
-  Ez igen....Soha nem gondoltam volna,hogy te ilyen helyen dolgozol.
-  Miért,mikor megláttál,mégis mire gondoltál?
-  Nem tudom,elárusító,vagy hosztesz,vagy tudja az ördög,de nem gondoltam volna,hogy ennyi eszed van.
-  Kösz,most aztán tényleg alábecsültél.
-  Bocsika...-pislog rám gyerekesen.
-  Nem kellene neked menned mondjuk?
-  Azt hiszem még maradok.Nagyon tetszik nekem itt.
-  Értem.Akkor hívom a biztonságiakat és kidobatlak.-teszem csípőre a kezem,mert igyekeznem kellene vissza a munkámhoz.
-  Ez a spanyol virtus...Sosem fogom megérteni.
-  Akarod,hogy lekeverjek egyet?
-  Komolyan ennyire utálsz?-néz rám kék szemeivel.
-  Ó,azt el sem tudod képzelni.
-  Most azt hiszem elmegyek.Remélem még látjuk egymást.
-  Remélem nem.Viszlát.-biccentek felé és már ott sem vagyok.

   El sem hiszem,hogy megtettem.Eljöttem a bátyámmal Melbourne-be,hogy szurkoljak neki.Mindeddig távol tartott a sajtótól,de közösen arra az elhatározásra jutottunk,hogy semmi értelme,ha már úgy is láttak az FIA gálán.Két héttel korábban eljött hozzám Svájcba és személyesen kért el Logan professzortól,aki szívesen el engedett,nem csak Ausztráliába,de az összes többi futamra is.Milyen kis cuki,nem?

-  Milyen csinos ma az én kis húgom!-karol át bátyusom váratlanul.

   Szombat reggel van és épp a pályára indulunk.Kinn felhők gyülekeznek az égen.Esőre számítanak,ami egyáltalán semmi jót nem jelent.

-  Az életben nem fogom megszokni,hogy ha kilépünk a hotelből rajongók rohannak majd meg téged.
-  Bizony,és mind arra lesznek kíváncsiak,hogy leváltottam-e Dasha-t.
-  És természetesen azt válaszolod.hogy nem.Minden a legnagyobb rendben köztetek.
-  Pontosan,no meg azt,hogy te vagy az én csodaszép húgom és ezentúl minden versenyen itt leszel velem.
-  Kis felvágós!-csípek bele karjába nevetve,majd elhagyjuk a biztonságot nyújtó hotelt és bele vetjük magunkat a város nyüzsgésébe.

   A pályán számomra ismeretlen futkosás és kavarodás fogad,bátyusom szerint tipikusan első futam érzete van.Még reggel megkaptam a belépőkártyámat,mellyel mindenhová beengednek majd.Bátyus ezek után megmutatja a csapata istállóját,ahol mindenfelé vörös pólós emberkék rohangálnak...a szerelők.

-  Mira,szeretnélek bemutatni valakinek.-ragad karon Fer.
-  Igen...itt vagyok.-habogom kicsit rémülten.
-  Miranda,ő itt a versenymérnököm Andrea Stella.Andrea,ő itt az én kishúgom,Mira.
-  Nagyon örülök,hogy megismerhetem.-nyújtok kezek a harmincas férfinak.
-  Részemről a szerencse,de nem tegeződhetnénk?-villant rám egy egoista félmosolyt.
-  Lassan a testtel,Ady.Nem mozdulunk rá!
-  Szeretem a feleségem,nem akarok a húgodra mászni.
-  Ezt akartam hallani.-vigyorodik el Fer,majd hátba veregeti mérnökét.
-  Mi a mai programod,kislány?-néz rám Andrea vigyorogva.
-  Szerintem megnézem a szabadedzést,utána pihenés,utána pedig az időmérőt és végül ráveszem Fer-t,hogy vigyen el a városba.
-  Jól hallom,hogy valaki a városba akar menni ma este?-lép mellénk egy vörös Ferrari-s egyen pólóban virító srác.
-  Igen,Dom...mi akarunk a városba menni.-feleli bátyusom és mosolyogva néz a srác világoskék szemébe.
-  Akkor esetleg mehetnénk együtt.Sőt hívhatnánk még több szerelőt és más csapatoktól is hívhatnánk embereket.Van a környéken egy nagyon jó kis hely.-lelkesedik be azonnal.
-  Felőlem mehetünk.-vonok vállat.
-  Remek,akkor este nyolckor a szálloda előtt.-kacsint majd otthagy minket,én pedig csak pislogva nézek utána.
-  Hagyd rá,mindig olyan,mint aki be van szívva.-legyint Andrea és elnézően ő is Dom után néz.

***

Ez lett volna a rész,remélem tetszett és írtok nekem véleményt.

Sajnos ezen a hétvégén nincs futam,de valahogy kibírjuk,nem?

Legyen szép estétek és akik máris tavaszi szüneten vannak,azok élvezzék ki.

Szép estét!

Puszi:*:*