1.Rész

-  Fer!Ébresztő,anyáék nemsoká itt lesznek,te pedig még mindig az ágyat nyomod!-rontok be bátyusom szobájába,aki ez este nagyon de nagyon későn ért haza és most nagyon de nagyon korán van.
-  Miranda!Ha nem mész ki azonnal a fejedbe borítok egy vödör vizet,csak keljek fel...-fenyeget meg,de tudom,hogy nem gondolja komolyan.
-  Ugyan,bátyus...Tudom,hogy nem tennéd meg.ahhoz túl cuki vagyok.-vetem rá magam hatalmas franciaágyénak szabad felére és elkezdem az arcát simogatni.-Még borotválkoznod is kell.
-  Hagyj már..Ha nem vetted volna észre eléggé másnapos vagyok.-rántja a fejére a párnát,amin eddig borzos buksija pihent.
-  Ahhoz képest eléggé magadnál vagy.Dasha ki fog bukni,ha megtudja,hogy megint egy bárban éjszakáztál.
-  Miért érdekeljen engem az ő véleménye?Felnőtt férfi vagyok,azt csinálok,amit akarok.-könyököl fel és ideges barna szemeivel végigpásztázza arcomat.
-  Ő a barátnőd és hallgatnod kellene rá..Igaza van.
-  Milyen jó,hogy te is az ő pártját fogod,húgi...
-  Igen,mivel nagyon kedvelem és remélem,hogy nem vagy annyira idióta,mint mikor elváltál Raqueltől.
-  Szeretem Dashat és nem tervezem,hogy szakítok vele.
-  Akkor azt hiszem,hogy hallgatok erről a kis éjszakás kalandodról.
-  Ez az én hugicám.-ránt magához és ránk teríti a takarót.-Aludjunk egy keveset még.
-  Nem alhatok,de pihenek itt még egy keveset veled....Mit szólsz?-bújok szorosan hozzá.
-  Remek lesz.-puszil meg és máris visszaalszik.

   Halk szuszogásának ritmusára lassan én is álomba merülök és csak akkor ébredek fel,amikor valaki elkezd dörömbölni bátyóm szobája ajtaján.Nyűgösen kecmergek ki az ágyból és ajtót nyitok.A családdal találom szembe magam,amint nagyon kíváncsian merednek rám.Hajam kócos volt és a sminkem is biztos elkenődött.

-  Kislányom,te még alszol?-mereszt rám nagy szemeket anya.
-  Nem,csak Fert felkelteni lehetetlen volt és mellé bújtam,aztán pedig elaludtam.
-  Szóval akkor a bátyád bűnbe vitt.-állapítja mg nevetve apa.
-  Azt hiszem,ja...-vakarom a tarkómat.
-  Befognátok..Van itt valaki,aki még alszik!-zsörtölődik bátyusom.
-  Hogy beszélhetsz így a családoddal?!-sétál az ágyhoz anya,majd lerántja Fer-ről a takarót.-Úgy,ruhástól alszunk,délig...ráadásul bűzlesz a piától.Kisfiam,én megértem,hogy te nagyon fitt vagy és kell néha a kikapcsolódás,de ne a húgod születésnapján,ha kérhetném.
-  Anyu,miért vagy ilyen kegyetlen?-ül fel álmosan Fer és beletúr hajába.
-  Fiacskám,légy szíves felkeni és lezuhanyozni.A nappaliban várunk.-jelenti ki,majd ki is vonul a szobából.-Ez rád is vonatkozik,kisasszony!-néz rám szúrós szemekkel.
-  Oké...-vonok vállat gyerekesen,majd elvonulok a saját szobámba.

     Lezuhanyoztam és kiválogattam a ruháimat,amiket gyorsan magamra is kapkodtam,majd sminkeltem és kész is voltam.Vidáman battyogok le a konyhába,ahonnan isteni illatok lengik be a lakást.Anya reggelit csinál...Milyen kis cuki.

-  Milyen dolog az,hogy a szülinapodon délig alszol?-ölel át legjobb barátnőm,aki a semmiből került elő.
-  Lora,te meg,hogy kerülsz ide?-ráncolom össze a szemöldököm.
-  Egyszerűen,anyukádék elhoztak.Épp akkor indultam ide,mikor ők is jöttek és felajánlották a fuvart.
-  De te nem Svájcban voltál véletlenül?
-  Na és?A legjobb barátnőm születésnapjára csak eljövök,nem?
-  Jó na...
-  Amúgy isten éltessen!-ölel meg megint és a kezembe nyom egy nagy dobozt.
-  Ez mi?
-  Az ajándékod egyik része.
-  Miért,van több része is?-meresztek rá nagy szemeket.
-  Azt ne tőlem kapod.
-  Jól van.-hagyok fel a kíváncsiskodással és azonnal nekiesek a dobozomnak.

   A boboz már magában elárulja tartalmát.Tetejére cikornyás betűkkel a Louboutin felirat van préselve,ami csak egyet jelenthet.Barátnőm vett nekem egy méregdrága cipőt,amire vagy ezer éve vágyok.

-  Uram atyám,ez gyönyörű!-ugrok azonnal nyakába,a cipős doboz pedig hangosan koppan a földön.

-  Hé.Az egy kisebb vagyon volt!Nem dobálod!-förmed rám.
-  Bocsika...-pillogok rá nagy szemekkel.
-  Jó,megbocsájtok,de csak,mert szülinapod van.-ölel meg ismét.
-  De ez a cipő valami fantasztikus.-kapom fel a dobozt és a kanapéra ülök,hogy fel is próbálhassam.Tökéletes.
-  Ezt pedig apától és tőlem kapod.-ad a kezembe anya egy hosszúkás,szürke,selyemdobozt.
-  De gyerekek....nem kellett volna.Komolyan egy tortácskával is beértem volna.-tépem szét a dobozzon a masni elképzelhetetlen mohósággal.
-  Ja,látom.-kacag fel szarkasztikusan bátyusom,aki épp akkor ért le a földszintre.
-  Most mi ilyen vicces?!Sírjak az ajándék láttán?-nézek rá szúrós szemekkel.
-  Nem,de az én ajándékom láttán biztos eláll a szavad.Remélem tetszeni fog,mert nem volt olcsó.
-  Megkapom?-pislogok rá szépen.
-  Előbb azt bontsd már ki!
-  Jól van,na....

   A csomagolás egy csodaszép fekete ruhát rejt,amibe egyből és első látásra beleszeretek.Kiveszem a dobozból és magam elé rakom,hogy megnézhessem,hogy áll.Pompás és illik a szemem színéhez.Meg akarom köszönni apáéknak,de bátyusom elém tolakszik és kezembe nyom egy borítékot.

-  Oké,de ez mi?-méregetem kíváncsian.
-  Nézd csak meg.Nagyon remélem,hogy örülni fogsz neki.
-  Legyen hát...-vonok vállat és kibontom.

  Egy repülőjegy van a borítékban,Isztambulba.

-  Miért mennék én Isztambulba?-nézek rá összeráncolt szemöldökkel.
-  Azért,mert magammal viszlek az idei díjátadóra.Az pedig Isztambulban lesz.A ruhát meg a cipőt ezért kaptad,hogy legyen mit felvenned.
-  De aranyosak vagytok!-mosolyodok el.
-  Két csodaszép nővel fogok villogni a gálán.A kis senki Vettelke majd kapkodhatja a fejét Lanácskával.
-  Ne legyél ilyen ellenséges,kisfiam!-csattan fel apa,majd idegesen néz bátyámra.
-  Sajnálom,de nem kedvelem azt a kis nyálgépet!
-  Nando,kérlek moderáld magad!-szólok rá én is.
-  Oké,családi jelenet lezárva,hagyjátok abba mind és inkább reggelizzünk.
-  Legyen...-sóhajt Fer és szép lassan mind az öten az asztalhoz ülünk.

   Nagyon örültem az ajándékaimnak,csak annak nem,hogy a bátyám ilyen ellenségesen beszél az egyik versenytársáról,akivel ugyan én még nem találkoztam,de lesz rá lehetőségem Decemberben,amikor elkísérem bátyusomat és Dashat az FIA Gálára,Isztambulba.Már nagyon izgatott vagyok és szemeim előtt csak az az út lebeg.

-  Mira,hogy érzed magad?-dörzsöli meg vállamat Dasha,mikor felszállunk a repülőre pár nappal később.
-  Azt hiszem rájöttem,hogy félek a repüléstől.-vallom be vörös fejjel és érzem,hogy máris a rosszullét környékez,pedig még csak meg sem moccant a gép.
-  Nem hiszem,hisz nem most repülsz először,ugye?-néz rám rémülten,majd nevetésben tör ki.
-  Ez abszolút nem vicces!-csapom meg a vállát,de csak nem hagyja abba.
-  Miért?Leéltél 25 évet az életedből és még nem repültél?
-  Sajnálom,hogy nem akartam a bátyám után rohangálni.Tudtam,hogy nem az én sportágam a repülés.
-  De te még soha nem is szerepeltél a sajtóban.Igaz?
-  Még nem.Most se akarok,és ha lehet ne is fényképezgessenek le engem mindenféle kis sajtós köcsögök.
-  Nem akkora nagy cucc,csak készítenek pár képet.
-  Mindegy,még addig oda is kellene érnünk.
-  Miről fecserésznek a hölgyek?-ugrik be közénk bátyám és mindkettőnket átkarol.
-  Jó,hogy te ilyen energikus vagy,a húgod pedig mindjárt rosszul lesz már csak a repülés gondolatától is.
-  De rám ne hányj,oké?-kacag fel hangosan.
-  Rettentően rendesek vagytok!-fordulok el tőlük puffogva és kibámulok az ablakon.

   Péntek kora reggel van és mi épp indulunk Isztambulba.Ahogy fokozatosa csökken a távolság,egyre izgatottabb leszek és csak az esti gála lebeg a szemeim előtt.Annyira izgatott vagyok,hogy a gyomrom bucskázik bensőmben és minden idegszálam máris pattanásig feszült,mintha legalább is nekem kellene átvennem a második helyért a trófeát.Pedig nem...

-  Sebi,kicsim,nem fogunk elkésni?-kérdezi Lana idegesen,mikor gépünk,végre leszáll Isztambulban.
-  Lana,kicsim...Már elkéstünk.-nézek párom szemébe lemondóan.
-  Tudtam,hogy ez lesz...Nem kellett volna annyit időzni anyudék,így totál bunkónak fognak tartani,hogy ennyit késünk.-nyafogja.
-  Ha nem akarsz jönni,akkor maradhatsz a hotelben is.
-  Persze.Nem azért vettem ezt a puccos ruhát meg a drága holmikat,hogy most a hotelben maradjak,ahol még angol csatornák sincsenek.
-  Akkor ne nyafogj,hanem inkább vedd fel a kabátod,mert kinn hideg van.
-  Jól van...-nyöszörgi idegesen és magára kapja kabátját.
-  De remélem nem kell még egyszer hangsúlyoznom,ha ennek vége,fogod magad és elköltözöl tőlem.
-  Ugye nem kell kihangsúlyoznom,hogy ha így beszélsz velem,akkor hatalmas botrányt fogok csapni a neked annyira fontos,idióta díjátadódon.
-  Akkor viszont tényleg jobb,ha nem jössz el.
-  Ezt már megbeszéltük...Most pedig jobban teszed,ha elengedsz és nagyon szerelmesnek fogsz tűnni a kamerák előtt.
-  Te most fenyegetsz engem?-meresztek rá nagy szemeket.
-  Csak javaslatot teszek a viselkedésedet illetően.-von vállat és lassú,kimért léptekkel kiszáll a repülőből.

   Nagy levegőt veszek,majd csatlakozom hozzá.El sem hiszem,hogy elhoztam,mikor már félig el is váltam tőle.Ha rajtam múlik el se jöhetett volna,de anya addig kérlelt,hogy végül elhoztam.Már csak két hét van,hogy kimondják a válás véglegességét,persze erről még egyelőre csak a közeli barátaink tudnak meg a család.És ha rajtam múlik nem is igazán fogják megtudni.

   A reptérről limuzin visz minket a díjátadó helyszínére,ahol mindenki izgatottan vár minket.Készítenek rólunk pár képet,melyeken szorosan magamhoz ölelem Lanat,de amint kilépünk a rivaldafényből,kezem automatikusan visszahull törzsem mellé.A teremben hemzsegnek az emberek,mindegyik elegáns szmokingot,vagy estélyit visel.Az első ember akit kiszúrok az Christian.Lana-t magára hagyva azonnal odasietek csapatfőnökömhöz és kézfogással üdvözlöm.

-  Hol az égben voltál,Seb?-kérdezi mosolyt mímelve.
-  Nem akartak beengedni minket az országba.Eltartott egy darabig mire végül sikerült bejussunk.
-  A lényeg,hogy ideértél.
-  Lana is itt van...
-  Elhoztad azt a hárpiát magaddal?!Öngyilkos akarsz lenni?
-  Dehogy akarok...anya kérésének teszek eleget.
-  Sosem fogsz megváltozni.-csóválja fejét mosolyogva.
-  Fernando itt van már?
-  Igen...De úgy láttam,hogy már nem elég neki a kis csontkollekció orosz bige.Hozott magával egy tüzes,barna bombázót is.
-  Két csajjal jött?!-esik le az állam,majd szemeimmel végigpásztázom a termet,míg végül megtalálom a triót,ahogy épp Stefanoval beszélgetnek.
-  Na,mit szólsz a kis barnához?-emelgeti meg szemöldökét Christian.
-  Hát,még nem tudtam eléggé szemügyre venni.Azt hiszem,hogy köszönnöm kellene nekik...Mégis csak bunkóság megérkezni és nem köszönni.
-  Azért csak óvatosan,fiacskám...Szerintem nem lenne jó kikezdeni Fernando csajával.
-  Ha egyáltalán a csaja....
-  Igaz.De ha meg a testvére vagy a sógornője vagy a titkárnője,vagy akár csak a kutyasétáltatója sem kezdhetsz ki vele.
-  Ugyan miért?
-  Nem tudom emlékeztetnem kell-e téged,hogy itt van a  feleséged és ha meglátja,hogy egy másik nővel flörtölsz,akkora botrányt fog csinálni,hogy szegény Britta egy évig se fogja megoldani.
-  Igaz.-meredek magam elé bosszúsan,majd szemeim ismét a barna csodára térnek vissza.

    Haja elegáns kontyban van összefogva feje búbján,csupasz vállai pedig kívánatosan villannak ki fekete ruhájának sálja alól.Ajkai vérvörösek és csábosan mosolyog a mellette ülő spanyolra.Tuti nem a testvére..Én nem mosolyognék így a nővéreimre,ha fizetnek se.

-  Sebi,édes,van itt egy pasi,aki interjút akar velünk a csodás életünkről...-fonja váratlanul derekam köré kezeit Lana.
-  És akkor?-nézek rá értetlenül.
-  Gondoltam szólok,hogy el fogom neki mesélni,hogy milyen remekül élünk mi ketten együtt.
-  Azt csinálsz,amit akarsz.nekem ki kell mennem a mosdóba.
-  Oké.-von vállat és fölényes léptekkel már el is tűnik a tömegben.

   Még egy utolsó pillantást akarok vetni az ismeretlen lányra,de ő már eltűnt.Bosszúsan indulok meg így a mosdóba.Ahogy végre átküzdöm magam a  tömegen elérem célpontom és azonnal be is nyitok.A helyiségben viszont olyan látvány fogad,amiről minden pasi csak álmodhat.

   Az ismeretlen lány fehérneműben áll az egyik csap előtt és a ruhája alját tisztítja,közben pedig spanyolul káromkodik.Lépek egyet vissza és megnézem,hogy jó WC-be jöttem-e,de a férfi mosdót jelző kis matrica ott virít az ajtón,így mégis bemegyek.Még fél órája sem vagyok itt a díjátadón,de máris remek dolog történt velem.Nekidőlve az egyik fülkének veszem jobban szemügyre a lányt.

   Fehérneműben még sokkal kívánatosabb.Hosszú,formás combjai kerek fenékben végződnek,melyet épp csak egy falat tanga fed.Háta ugyanolyan barna,mint vállai,tökéletesen egyenletes bőrének színe.Egyetlen hosszú heg,ami elrontja az összképet,mely háta közepén vonul végig.

-  Elnézést,de ez a férfi mosdó...-szólalok meg öt perccel később,mikor kigyönyörködtem magam a lány idomaiban és még mindig nem vett észre.
-  A p*csába!-káromkodja el magát angolul,és azonnal maga elé kapja a nedves ruhát.
-  Ne zavartassa magát.-legyintek és alsó ajkamba harapok.
-  Még,hogy ne zavartassam magam.Ki tudja mióta áll itt és engem kukkol,nekem pedig tönkrement a vadonatúj ruhám,ráadásul egy férfi mosdóba sikerült betévednem.El kellett volna hoznom a szemüvegem.
- Így sokkal szebb.
-  Ja,csak nem látom azt,ami nem épp az orrom előtt van.
-  Ez komoly?-nézek rá hitetlenkedve.
-  Halálosan komoly...Ezért történt,hogy a ruhám pezsgős lett.
-  Hát ez szívás,de tessék a zakóm,mégsem állhat itt szinte meztelenül.-terítem vállára az említett ruhadarabot.
-  Nagyon kedves,de még a nevét sem tudom.
-  Sebastian.-mutatkozok be és gondosan figyelek arra,hogy a vezeték nevemet ne mondjam.
-  Miranda Alonso.-mutatkozik be,mire nekem leesik az állam.
-  Te Fernando tesója vagy?
-  A húga egész pontosan.

***

BIZONY!

Jól látjátok,ez ismét egy újabb agyszüleményem,amit eredetileg csak akkor akartam feltenni,ha az egyik történetem befejezem,de mivel elkezdődött a szezon,így én is belekezdtem,és megosztom veletek is.

Remélem hasonló érdeklődéssel fogjátok olvasni,mint a többi történetemet.Minden versenyhétvégén,szombaton lesz belőle friss,és dupla rész,ha Seb nyer.

Komikat természetesen nem fogom zokon venni,és nagyin köszönöm az eddigieket is,nagyon sokat jelent nekem a véleményetek.

Legyen szép estétek és jó szurkolást a hétvégére,mert bizony már csak egyet kell aludni és időmérő.

Legyetek jók!

Puszi:*:*